Dominancia vagy mentális fölény?

A dominancia láthatatlan rendszerei

A dominancia a munkahelyi rendszerekben nem mindig nyílt hatalomgyakorlás formájában jelenik meg. Gyakran finom, szimbolikus, relációs és rendszerszintű mechanizmusokon keresztül működik. Ez egy összetett pszichológiai, csoportdinamikai és strukturális jelenség – amelyhez mindenki másképp viszonyul.

A dominancia mint kompenzáció

A domináns viselkedés gyakran védekezés a saját kontrollvesztettség-érzés ellen. Aki fél a saját inkompetenciájától, kompenzálhat túlzott kontrollal mások felett. Ez nem mindig tudatos. Ugyanakkor a beosztott oldalon ez a dinamika szorongást, tanult tehetetlenséget és önalávetést eredményezhet – amelyek hosszú távon csökkentik a hatékonyságot és a kreativitást.

Jogos lehet tehát a kérdés: A főnöknek van dolga a kontrollérzetével, vagy nekem az önalávetéssel? Jó kérdés, és az is, hol és kinél van a hatalom. Mert a hatalom nem mindig ott van, ahol látszik. Aki uralja a tér és idő szervezését, a kommunikációs csatornákat, vagy az elérhetőség szabályait, az gyakran láthatatlan hatalmi pozícióba kerül (shadow power jelenség). A formális szervezeti hierarchiák csak részben tükrözik a valós hatalmi viszonyokat. Egy tapasztalt asszisztens vagy HR-es, aki kézben tartja az információáramlást, könnyen nagyobb befolyással bírhat, mint egy középvezető.

Pszichológiai vetület: a hatalom mint szülői figura

A domináns vezető gyakran a csoport idealizált vagy rettegett apaképét időnként elhanyagoló anyaképét testesíti meg. A munkatársak tudattalanul rávetítik a saját gyermekkori tapasztalataikat (pl. „ő is úgy bánik velem, mint az apám/anyám.”) Ez alapján reagálnak – és a hatalom nemcsak gyakorolt, hanem projektált is. A szervezeti rendszer mindig egyensúlyra törekszik. Ha valaki dominánsan viselkedik, a rendszer automatikusan „generál” egy alárendelt szerepet. De vajon mennyire tudunk ebben tudatosak lenni, szerepeket leválasztani saját identitásunkról?

A dominancia nem mindig látványos – de mindig hat

Néhány árulkodó jel, hogy ilyen rendszerben dolgozol, amikor rendszeresen:

1. Mások határozzák meg, mikor mit csinálsz, a szükségesnél többször. A te megoldásaid is jól (vagy akár jobban) működnek, de a kreatív javaslataid rendre elutasításra kerülnek.
2. Nem mersz ellentmondani, mert a kritikát (instant vagy késleltetett) büntetéssel reagálja a rendszer. Ha javaslatod van, akkor azt hallod: „ez nem ide tartozik”, „ez nem témába vág”
3. Demokratikusan kérnek visszajelzést tőled és a munkatársaidtól,„együtt döntsük el” – de a döntésekben a javaslataid sosem jelennek meg.

Ha ez ismerős – nem vagy egyedül. A legtöbb szervezetben működnek ilyen láthatatlan szabályok. Ezek tartják fenn a látszólagos rendet. Ha egy új munkahelyen azt látod, van egy gyorsan és logikusan megoldható probléma, ami évek óta fennáll, vigyázz, mert az lehet, hogy egy beágyazott és befagyott hierarchikus rendszer teremtménye. Nem biztos hogy a legjobb ötlet belepiszkálni.

A rendszerbe illeszkedés akadályozottsága nem hiba, csak csoportdinamikai jelenség.

A munkahelyi csoportokban mindig kialakulnak szerepek: Valaki vezet. Valaki hallgat. Valaki ellenáll. Nem mindig tudatos döntések ezek. Sokszor a csoport – és a saját múltunk – osztja ránk őket. A vezető sokszor nem csak egy ember, hanem egy szerepkivetülés, amit a saját gyermekkori mintáink szerint látunk és kezelünk.

A hatalom így nemcsak gyakorolt, hanem rávetített is – és ez akár többszörösére fokozhatja a frusztrációt, amit a munkahelyen akár a meetingeken érezhetünk.

Ha úgy érzed: nem hallanak meg, nem vagy elég jó, nem vagy elég határozott, lehet, hogy nem téged kell „javítani” – hanem megérteni, milyen rendszerbe illeszkedtél bele.

A dominancia nem egyetlen emberből jön – hanem egy egész működésmódból. És ha ezt felismered, már talán kevésbé félelmetes. Mert onnantól van választásod, tudatosságod a saját érzéseid és viselkedésed és a döntéseid felett. A pszichológiai fölény, a mentális hatalom a tiéd lehet.